Az idei évben nehezen tavaszodik. A március hűvös, szeszélyes napokkal köszöntött be. A mezei virágok nagy nehézséggel próbálják birtokba venni a réteket. A fű is lassan igyekszik kifelé. A csapadék valahogy az égieknél maradt. Szomjazik minden, télen a hó is ritka látogatója volt a vidéknek, a tavaszi áldás is sokat késlekedik. József napján újra útra keltünk. Igaz, most sorainkat egy kicsit megritkította a megfázós, didergő idő, de így is majd húszan fogtunk túrabotot. A Zala- réten megtekintettük a kicsi, vízi famunkások tevékenységét, már nemcsak kivágják a fákat, de le is kérgezik és méretre is vágják. A mezőn megbújva itt-ott már a kockásliliom is bontogatja szirmait. Istvánd ősi falujában, a nevezetes tájház portáján kicsit kifújtuk magunkat, hogy erőt gyűjtsünk a szőlőhegy meghódításához. Egyszuszra ugyan nem, de lassan mégis felértünk „csúcsra”, melyen az öreghegyi út ide-oda kacskaringózva haladt tova. Próbáltunk fára is mászni, az ügyes mókust utánozva, több- kevesebb sikerrel.

A Szent Kristóf kápolna évszázados falai tövében pihentünk egy szusszanásnyit, hogy a magunkkal hozott ebédünket elfogyasszuk. Kemend vár ősi hegyén fogócskáztuk egy kicsit, és gyönyörködtünk a csodás panorámában, mely elénk tárult a ködbe vesző végtelenből. Hajdan itt fegyverropogástól volt hangos a vidék, most csend, madárdal és gyermekzsivaj tölti be a végtelent. Az ősi várfalak már békésebb célt szolgálnak, védik Isten házát és hajlékot ád a vitézek utódainak. A szemben lévő dombon, hol egykor kegyetlen ítéletek születtek, most békés erdő borul a sok szomorúságra. Tövében a gyermekek örömére paripák pihennek, kiket egy kis füvecskével néha közel is lehet hozzánk csalogatni. Utunkat a Sárkányvölgy felé folytattuk, hol tán sosem éltek rettentő óriásgyíkok, csak egy gazda család hagyhatta e tájra örökül a Sárkány nevet.

A völgy mélyén, hol még egy kis erecske keres magának utat, százával bújik ki a földből a medvehagyma ízletes leve. Szedtünk is belőle jó pár marokkal, hogy otthon finom csemegeként kerüljön a pogácsa és a prósza tésztájába. Sok pihenéssel, mókázással töltöttük el az időt. Délután fél háromra értünk vissza iskolánkhoz, honnan reggel keltünk útra. Áprilisban folytatjuk barangolásunk. Mi viszont egy kicsit elfáradva pihenni hazatértünk. 

Vikár Tibor