Hatvanhárom gyermeknek lett volna lehetősége táborozni egy pályázat keretében. Csak a busz költség terhelte a szülőket, napi ötszöri étkezés és sok kirándulást tartalmazott ez az egy heti tábor.

Mire az indulás elérkezett sajna csak negyven kilencen lettünk. Azért érintett ez engem egy kicsit ez szomorúan, mert arra sem voltak képesek, hogy felhívjanak telefonon. 

De aki eljött, az nagyon jól érezte magát. Egy iskola épületet újítottak fel a tábor épületének. Emeletes épület volt az emeleten a lányok, alul a fiúk. Minden szobának saját mosdója volt. Fenyő emeletes ágyak, az aulában pedig a társalgó és foglalkoztató volt. Nagy udvar, ahol természetesen sportpálya is volt. Pár méterre jártunk reggelizni, ebédelni és vacsorázni, a tízórait és az uzsonnát mindig helybe kaptuk. Délelőttönként foglakozásokat tartottak a gyerekeknek, délután pedig mindig kirándultunk. Négy helyről voltak a gyerekek, szerencsénk volt, mert amikor mi voltunk alsós gyerekek voltak más iskolákból.

Nagyon vigyáztunk diákjainkra, még is jártam a Mohácsi korházba, Áron rálépett a labdára és csúnyán beütötte a fejét, de nem adta fel az egy napos megfigyelés után sem, maradt a táborban. Egy kislányt haza kellett vinni, mert nem bírta a táborozást, igen nem könnyű testvérek, szülők nélkül kibírni, nem mindenki tud elszakadni otthonról.

A táborban rajunk kívül három műszakban voltak felügyelők, akik adták a programot és vigyáztak a gyerekeinkre, még éjjel is külön felügyelők voltak. Így előbb is aludtak!

A mi diákjaink megint mindenütt, dicséretet kaptak, le a kalappal előttük. Soha nem volt gond velük, normálisan viselkedtek és mindenre vigyáztak. Csak dicsérni tudom Őket!

És most nézzük meg ők, hogy értékelték ezt a hetet:

„Július 30-án hétfőn délelőtt gyülekeztünk az iskolánál. Miután mindenki megérkezett elindultunk Palotabozsokra. A hosszú út során megálltunk pihenőre, egy kis idő múlva folytattunk utunkat, egyenesen a táborig. A szobák elfoglalása hamar megtörtént. Megérkezésünk napján különösebb program nem volt. Minden nap 18 óra körül mentünk vacsorázni. Napi ötször volt étkezés. Az ébresztés mindig reggel hét óra harminckor történt, takarodó pedig 21 óra felé volt, villanyoltás viszont 22 órakor.

Egész héten délelőttökre csoport bontás történt, és különböző érdekes programok voltak. A foglalkozások háromszor negyvenöt percig tartottak. Ezek után indultunk ebédelni, aztán következtek a délutáni programok.

Kedden meglátogattuk a Siklósi várat, ahol érdekes történeteket tudhattunk meg az idegenvezetőtől. A szállásra érkezés után, vacsora, majd szabad program volt.

Szerdán Pécset tekintettük meg, ahol a bátrabbak megcsodálhatták a város szépségét a TV toronyból. A rossz idő miatt a városnézés elmaradt, helyette az Árkád plázába mentünk.

Csütörtöki napon Mohácsra indultunk az uszodába. Mindenki nagyon jól érezte magát, meglehetősen elfáradtak, ezért az éjszakai felügyelőknek meglepően könnyű dolguk volt.

Pénteken ismét Mohácsot szemlélhettük meg, de most már nem csak a szárazföldön, hanem a vízen is járhattunk. Egy röpke hajóút során a Dunát figyelhettük meg. Kisebb városnézés után indulhattunk vissza a táborozó helyünkre.

Szombaton ebéd előtti időben átsétáltunk egy tóhoz, melynek partján különböző csoport feladatok voltak. Délután Bólyra mentünk strandolni, ahol ismét elfáradtunk, és irtózatosan hamar kidőltünk az este folyamán.

Vasárnap Palotabozsokot ismerhettük meg egy kicsit közelebbről, lovas kocsikázás során.

Este apróbb bulit csaptunk a szállásunk előterében, így a takarodó elhúzódott későbbre. Miután a nagy sokan kimerültek a buli bezárta kapuit, de a kemény mag megmaradt és hajnalig ország- város vette kezdetét.

Elérkezet a távozás napja. Reggel kilencre el kellett hagyni a szobákat, ezután egész délelőtt szabadidőnk volt. Miután megérkezett a busz elindultunk haza felé és újra egy hosszú út várt ránk.

Összességében az ételekkel nagyon meg voltunk elégedve. A programok kiválóak voltak, egy percre sem unatkoztunk. A táborunk helyszíne kifogásolhatatlan volt. Ez az egy hét borzasztó hamar eltelt, bármikor szívesen visszajönnénk. A felügyelők nagyon kedvesek, közvetlenek, barátságosak voltak. Sosem hagyták, hogy csapatuk napjai eseménytelenül teljenek.

Köszönjük, hogy részesei lehettünk ezeknek a szuperül eltöltött időknek. „