Hát, ha nyár, akkor Balaton, főleg, ha jó meleg van. Az idén azért nagyobb szerencsénk volt, hisz jó időt fogtunk ki. A Balaton vize nem volt annyira meleg, de élvezhető volt.

Ez már a harmadik heti tábora volt iskolánknak. Balatonlellén a Hotel Lellében volt a szállásunk. Az első emeleten kaptunk szobákat. 

Tizenegykor indultunk a táborba és ebéddel kezdtük a programot. Az étterembe a szállással szemben kellett menni. Itt már meglepetés ért bennünket, mert az étel senkinek sem jött be, ráadásul az adagok is kicsik voltak. A kipakolás után minden szoba megrajzolta a szobája ajtajára a lakók névsorát és hozzá a díszítést. Fontos volt tudnunk, hogy ki melyik szobában van. Persze utána az első a fürdés volt, teljesen mindegy volt, hogy hideg a víz a gyerekek fürödtek. A tábornak saját árnyékos strandja volt, mellette szalonna sütő hely, foci pálya és homokos röplabda pálya. Sőt saját büféje is volt. 

A fürdés után sétáltunk a parton, felfedeztük a többi büfét és a partot.

Vacsorakor már szóltunk, hogy több ételt kellene adni. Este besétáltunk a városba kipótolni a vacsorát.

Szerencsére wifi nem volt a Hotelben (pedig ígérték), így nem tudták nagyon a gyerekek használni a telefonjukat. Igaz én sem tudtam, nap, mint nap tudósítást adni a szülőknek.

A napi program délelőtt fürdés, délután egy ki pihenő és fürdés. Esténként besétáltunk a városba, a boltba és az étkezőkhöz. Akkor ment a világbajnokság, ezt a város központjában hatalmas kivetítőn lehetett nézni. Jó program volt, mert ekkorában élmény volt a meccs. Persze hosszabbították, így fordult elő, hogy a gyülekezőnél Balázs hiányzott, úgy beleélte magát a szurkolásba, hogy elfelejtette a gyülekezőt. Sikerült is minket jól megijeszteni, mert egy pillanatra pánikba estünk, aztán Tibor bácsi megtalálta a meccs nézése közben.

Dottót béreltünk, ami két órán keresztül utaztatott minket a Balaton parton.

Közben egy fagylaltozó helyen fagyiztunk. A gyerekek vidáman integettek a kisvonatból, nagyon élvezték.

Az egyik este meglátogatott minket András bácsi, aki mindenkinek hozott egy Magnum jégkrémet. Pont vacsora után jött, így jutott desszert is erre a napra.

Egy nap béreltünk egy nagy hajót, amit Csongornak hívtak.  Ugye ez nem véletlen? Olyan gyönyörű volt siklani a sima víztükrön. Találkoztunk egy csomó vitorlással is, tényleg szép a Balaton.

Csapatokra osztottuk a gyerekeket, és versenyeket szerveztünk. Ügyességi versenyeket a vízben, reggelente az ügyesebbek keltek a Feri bácsival futni, úszni és edzeni. Természetesen én voltam köztük.

Rengeteget fociztak, és röplabdáztak. Múmiát is kellett alkotni az egyik csapattársból. Nagyon murisak voltak a WC papírból megalkotott alkotások. Az utolsó estére tábortüzet raktunk, ahol vicces feladatokat kellett megoldaniuk. Liszt fújás volt tálból, meg kellett keresni a csokit benne. Hirtelen éveket öregedtek gyerekeink. A homokba kincseket kellett megkeresniük időre, nagyon élvezték a régészkedést. De a szumó-bajnokság volt a legsikeresebb.

A homokban kellett a csapatoknak megvívniuk egymással. Hát nagy meccsek voltak. A lányok is hatalma erő bedobással küzdöttek. A jutalom édesség és üdítő volt a helyezetteknek. A szalonna sütő helyen ropogott a tűz, a zene hangosan szólt, a gyerekek ropták a táncot. Közben a nyársakra felkerültek a virslik és a szalonnák. Jóízűen falatoztunk, a tábortűz mellett. Nagy hangulata volt ennek a programnak. Az idő hamar elszállt, így sajna elkellett oltanunk a tüzet, és kikapcsolni a zenét. A tábortűz hangulata rádöbbentette a nyolcadikosokat, hogy az idő eltelt ez az utolsó velünk töltött táboruk. Megnőttek és kirepültek tőlünk. Egy kicsit megijedtek az előttük álló élettől.

Hangulatuk egy kissé szomorkásba ment át, pityergések is voltak. Hiába az élet ilyen, mindig állít bennünket nehéz feladatok elé. De azért vagyunk, hogy ezeket megoldjuk.

Az éjszakáink annyira nem is voltak kemények, hajnalra már mindenki elaludt, aki meg nem az csendben volt. Néha elgondolkodom, hogy miből van ezeknek a gyerekeknek ekkora energiájuk. Alig alszanak és még is bírják.

Két balesetünk is volt, de ezt negyvenkét gyereknél nem lehet kikerülni. Sára a nagy tánc közben összeakadt társa nyakláncával, ami szét nyitotta az orrcimpáját. Mivel nálam mindig van hatalmas mentőláda rögtön elsősegély, vérzés csillapítás és ragasztás. Aztán rohanás a Balatonboglári ügyeletre, ahol természetesen elfogyott a speciális ragasztó, így irány a Siófoki kórház. Közel két óra várakozás, de szerencsére nem kellett varrni. Ekkor lett volna az éjjeli fürdőzés, hát ez sajna elmaradt.

Rebi pedig, lefejelt egy polc rendszert, de úgy, hogy agyrázkódás gyanúsnak volt. Telefon a mentőknek, irány Siófok. Ezen a napon látogatott meg minket Ica néni is, pont ott volt, amikor érkezett a szirénázó mentő és az ügyeletes orvos, láttuk, hogy nagyon sajnálta csapatunkat. De, ha nem esik pánikba senki, akkor lehet dönteni, és eldönteni a teendőket. A lényeg, hogy mindig a gyermek érdekét nézzük. Itt megint két óra várakozás, aztán az orvos úgy ítélte meg, hogy mivel a röntgen nem mutatott sérülést, elmehet vissza. Telefon Feri bácsinak, hogy vigyen minket vissza a táborba. Amíg vártunk persze mindenféle sérültet láttunk, a bulikból behozott verekedési eseteket. Nem győztem a Rebekát forgatni a tolószékében, hogy ne lássa.

Ha ilyen sokan vagyunk, nem lehet kivédeni a baleseteket. Nagyon nagy felelősség táboroztatni, de a mi gyerekeink jól neveltek, hallgatnak ránk, és szót fogadnak. Mindenhol megdicsérték a csapatot. Maradjatok is, mindig ilyenek!

Hamar eltelt ez az egy hét, sok-sok élménnyel lettünk gazdagabbak. A rossz dolgokat hamar elfelejtjük, csak a kellemesek maradnak meg bennünk. 

Köszönöm Robi bácsinak, Tibor bácsinak, Feri bácsinak és Robinak a heti helytállást.

Köszönöm Petőfi Laci bácsinak a leszállítást és visszaszállítást.

 Kívánok mindenkinek kellemes nyarat még. 

Találkozunk a következő táborba, Palotabozsokon!