Intézményünk nyolcadik osztályos tanulóival még novemberben beneveztünk egy természetjáró versenybe. A versenyfeladatok között egy általunk szervezett túra lebonyolítása is szerepelt. A túra napját február nyolcadikára tettük. A bolondos időjárás ellenére túranapunkon hideg reggelre ébredtünk. 

Autóbusszal átmentünk Zalaszentgrótra, és a nagy séta kezdetén a kisváros néhány nevezetességével ismerkedtünk meg: az ősi barokk templommal, a Kőhíd legendájával és a bronzasztalon szereplő különleges szobrokkal.  Némelyikkel ”Találd ki, mi vagyok?” játékot is játszottunk. Érdekes formájuk sokféle magyarázatot is hordoz. 

A városi zsongást magunk után hagyva Aranyod utcáin barangoltunk tovább.  Itt egy kicsit gondolatban eljátszadoztunk a Szélmente sor táblájával: Így lett egy nyelvi cserével a sorból sör: és megszületett az új „aranyodi hungaricum”, a Szélmente Sör, csak megvalósítót kell hozzá keresnünk. 

Csáfordot a temetőn keresztül értük el. Tisztelegtünk a szeptemberben itt kialakított lengyel emlékhely előtt. Végig jártuk a kis völgyfalu zegzugos utcáit és a használt anyagokból készült játszótéren időztünk egy kicsit.  Hogy mire lehet használni- kis fantáziával- a kidobott autógumikat és a használt műanyagcsöveket? Erre szép példa az itt felállított játékok. Legjobban nekünk a műanyag székből és gumikból készített autó tetszett, két éve is, mikor utoljára erre járunk, akkor is az volt a kedvencünk. Fogyasztottunk az általunk hozott elemózsiából, hisz reggel már rég elmúlt, a Nap már lassan delelőre ér. Kis pihenő után Kiscsáford irányába haladtunk tovább. Megcsodáltuk és megmásztuk a gyurgyalagok partoldalát. Jó lenne védelem alá venni ezt az élőhelyet, mivel nemrégiben valakik földet bányásztak itt. Délre beértünk Kiscsáfordra, talpunk alól elfogott az aszfaltos út és vendégmarasztaló sártenger vette át helyét. Ügyes balett mozdulatokkal próbáltuk a tókák birodalmát kerülgetni, de néha sikerült egy- egy sárkupacban elmerülni. Cipőnk csak egyre növekedett, de a sár világának csak nem akart vége lenni. Mégis sikerült átverekednünk magunkat a sáros- pocsolyás világon és néhány homályos pirossávot követve elértük a Dabronyi tavakat. Megpróbáltuk magunkat illetve cipőnket kicsit rendbe hozni, így pár kilóval lettünk könnyebbek. Eljátszadoztunk a „jégkorcsolyákkal” is. Gyönyörködtünk a tavaszra készülő vízi világban. Képzeletben átkeltünk a tó aranyhídján a túlpartra. Nádbugából legyezőt készítettünk, igaz használatának nem mindenki örült. A víz birodalmát elhagyva újabb vendégváró sár köszöntött bennünket, de ügyesen ki tudtuk kerülni a kisebb- nagyobb pocsolyákat.  Az egyik régi levezető csatornában, szomorúan tapasztaltuk, hogy nemrégen terepmotorosok vették birtokba és össze- vissza furikázták a környéket. Talán jobb lenne, ha a tisztelt motorosok nem ilyen célra használnák a környéket, hisz a környező erdő sok élőlénynek ad menedéket. Motoros pályának lehetne a községekhez közelebbi területeket használni. Az erdő nem motorospálya! Gondolom, a horgászok sem rajonganának egy közeli motorospályához. Tisztelnünk kell azt, ami nekünk megmaradt a természetből, az erdő útjait nem száguldozásra találták ki. 

Útunk során több őz- és szarvascsordát láttunk, kik rendszeresen vonultak le a völgybe, a közeli vízlelőhelyekhez. Az erdőszéleken, kidugta fejét a hóvirág, jelezve a tavasz közeledtét. A madárkák vidáman csipogtak a fák ágain, és amikor néha egy- egy ragadozómadár árnyéka feltűnt a távolban, hirtelen elnémult az égi zenekar, de az árnyak eltűnésével újra zsivajgó madárkák hangjával lett tele a környék. Az idő előrehaladtával a nap is előbújt a felhők rejtekéből és egy kis melegséggel árasztotta el a vidéket. A távolban feltűntek Istvánd és Szepetk pirosló házai, három órára teljesítettük túránkat, beértünk Pókaszepetkre. Márciusban újra útrakelünk, de akkor már a kicsi túrázókkal és szüleikkel. Mindenkit szeretettel várunk természetjáró barangolásunkra. Ki velünk volt, annak jó pihenést, ki ezután csatlakozik, hozzánk azoknak pedig sok szép élményt kívánunk.  

Köszönöm Kocsis László nyolcadik osztályos tanulónak, hogy túráinkat videófelvétel formájában is megörökíti.

Vikár Tibor

A cikk képeit ide kattintva nézheted meg.